A sérülések közül nagy részben a végtagok sérülései vannak. Gyakran van a boka törése.

A boka az a folyamat, amely kialakulbokaízület. Ez a kötőelem két boka áll: oldalirányú (a cövek külső felületén) és mediális (a belső oldalon helyezkedik el). A statisztikák szerint a vázizomrendszer összes sérülésének húsz százaléka a boka törése.

A külső (laterális) boka leginkább a trauma és a törés veszélye (az esetek mintegy nyolcvan százaléka), és csak tizenöt-húsz százalék esik a mediális traumára.

Különböző típusú törések függeneka mechanika jellemzői közül: a felbocsátás vezetője, hajlamos a visszahúzásra és a forgatásra. Ezenkívül külön csoportokban elszigetelik a külső és belső bokák törését, valamint a nyitott és zárt töréseket, elmozdulást okozó törést.

A boka törésének tünetei - fájdalom, duzzanat, változásízületi kontúrok, valamint károsodott funkciók. A törés megerősítésére, valamint mechanizmusa megállapítására és a kezelés módjának megválasztására a boka bokáját végezzük.

A boka törés kezelése rendkívül nehéz. Először is ez annak köszönhető, hogy a boka szerkezete nagyon bonyolult, a csontok felületesek, a véráram ezen a területen nagyon könnyen megsebesült. Ez a boka töréséből adódóan a népesség fogyatékosságának magas arányát (legfeljebb tíz százalékig) okozza.

A boka törése, melynek kezelését nem végezték el,az artikuláris felületek artikulációjának megsértését eredményezi (a kötés kongruenciája). Ez állandó fájdalmat okoz, és veszélyt jelent a deformáló artrorisz kialakulására. Ez a betegség a statika és a közös dinamika megsértését eredményezi, ami gyakran fogyatékosságot eredményez.

A boka törésének kezelése két alapvető módszerre korlátozódik: konzervatív és operatív kezelés. A konzervatív kezelés magában foglalja:

- zárt kézi áthelyezés, gipszelzáródás;

- zárt pozícionálás eszközökkel, gipszkötésekkel;

- helyreállítása a jövőben javítással történő nyújtással. A leggyakoribb volt a kézi zárt pozícionálás, egy öntött kötéssel. Ebben az esetben a vakolati kötést a "sapozhok" szárfúrás felső harmadára kell alkalmazni.

A konzervatív kezelési módszerek hátrányai:

• a teljes anatómiai áthelyezés nem lehetséges.

• Gipszkötés esetén nagy a kockázata a másodlagos diszlokációk kialakulásának az ödéma csökkentése után.

• lehetséges interkosztális diastasis és a láb lassulását előidézni.

A ízület ödémájának növekedésével ott vanaz epidermis hólyagok kialakulásának valószínűsége a gipszkötés alatt. Ezenkívül az ízületek utáni immobilizációs kontraktúrák kialakulásának kockázata magas, rehabilitáció, amely akár nyolc-tizenkét hónapot is igénybe vehet.

A sebészeti beavatkozások célja: a töredékek pontos összehasonlítása, a szalagszerkezet helyreállítása, a porcszövet törmelékeinek eltávolítása, valamint a stabil osteosynthesis.

A sebészileg törött bokát kezelikbelső (alsó) vagy külső osteosynthesis. A legnagyobb sikert az osteosynthesis segítségével érik el csavarokkal, mivel a szórókkal ellentétben az osteosynthesis ezen változata megteremti az összes csonttöredék pontos összehasonlítását. Az osteosynthesis csavarokkal történő alkalmazása azonban nem teszi lehetővé a csontra ható erőknek való viselkedést, ezért a vakolat kötés további felülete szükséges.

A boka törése, amelynél hosszas immobilizációt végeztek, komoly szövődményekhez vezethet.